Félidőben, év végén

Tegnap kezdtem a terhességem második felét - hihetetlen hogy ilyen gyorsan telik az idő - gondoltam feljegyzem a fordulópontot számokban is.

Testsúly + 4,5 kg (amiből az utolsó 1 kg a tegnapi bulin elfogyasztott 3 szelet tortának köszönhető:-) Látszik hogy már nincs baj az étvágyammal. 

Derékméret: 85 cm

A pocakom szépen gömbölyödik, amit nagyon élvezek. Már nem úgy nézek ki, mint aki csak jól bevacsorázott, bár egyesek szerint még mindig nagyon kicsi, de szerintünk már igenis nagy, és napról napra nő.

Nemek harca

Ma voltam a kórházban uh-on, ahova Anya is elkísért, hátha most már meg tudják mondani a nemüket, mert szerintem ő még nálam is kíváncsibb, hogy mik lesznek a gyerekek, ezért mondtam is a dokinak, ha lehet látni akkor szeretnénk tudni.

A jobb oldali babánál azt mondta hogy fiúnak néz ki, de ennyi idősen még nem tudja biztosan megmondani. A bal oldalit megvizsgálva viszont egyből rávágta, hogy ő biztosan kisfiú:-)

Kicsit sokkolt a hír hogy akkor most tuti két fiam lesz???Nekem, aki mindig lányos anyukának képzeltem el magam?

Utána egyből hívtam a Ferit a nagy hírrel, aki persze cseppet sem lepődött meg rajta, mondván hogy ő már megmondta előre.Végül is pár éve iker fiúkat jósoltak nekem.

Én még azért reménykedem hogy akkor a fiúnak kinéző még lehet lány.:-) Nemsokára úgyis kiderül,...

Karácsony

Bár a gyerekek még meg sem születtek, máris karácsonyra a legtöbb ajándékot ők kapták:-)

Feritől is megkapták az első játékukat: kacsás csörgőt és rágókát:-)

Linától és Lalától 2 édes kis cumit, ami nagyon jó fiúknak és lányoknak is, mivel a nemüket még mindig nem tudjuk. (csigás és kacsás).

Anyától és Apától: babanaplót (az első oldalakra a mi gyerekkori fotóinkkal beragasztva ahol Ferit nem ismertem meg :-), zenélő macis körforgót, babazene CD-t, és a várva várt Hurrá ikrek c. könyvet.

Margit nénitől és Feri bácsitól a Lelki köldökzsinór c. könyvet.
És így nézett ki a karácsonyfánk

Kórházasdi ismét

Ma jöttem haza a kórházból, mert pár napig megint vendégül láttak, csak most kiengedtek önszántukból, nem úgy kellett "megszökni", mint a múltkor. Azt mondtam, legközelebb már csak akkor megyek, ha szülünk.

Az előzmények: szombaton elmentünk a szokásos hétvégi kirándulásunkra ezúttal  Balatonalmádira. Kb. két órát mászkáltunk lassú tempóban, bár a domboldalban, mert onnan jó a kilátás és ott vannak a szép házak. Én bírtam is tök jól, bár a végére azért elfáradtam. 

Estére éreztem, hogy kicsit fájdogál a hasam, de reggelre már konkrétan görcsölt. Igazából nem tudtam mitől, abban sem voltam biztos, hogy a méhem vagy esetleg más, gondoltam visszafekszem pihenni hátha jobb lesz, de nem lett sajnos. Feri közben elment kirándulni, monda szóljak majd hogy mi van. Kettő körül felhívtam hogy én nem várok tovább bemegyek a kórházba legalább nézzék meg mitől van, mert kezdtem megijedni. Úgy gondoltam egyből a nőgyógyászatra menjünk, ne az ügyeletre, és jól is tettük. Kicsit vártunk és nemsokára jött  egy fiatal doki, aki megvizsgált, ultrahangon is megnézte a babákat, szerencsére minden rendben volt, de megfigyelésre bent tartana pár napra nehogy baj legyen, mert a görcsölés azért nem jó jel, és ikreknél nagyobb a veszély a vetélésre,....

Hurrá, akkor irány haza becsomagolni és vissza a kórházba. Azért vicces volt, hogy mondta hol kell jelentkezni és mondtam hogy tudom, mert barátnőm is bent fekszik, így engem is oda tettek egy kórterembe. Nézett is furán a Gabi, hogy mit keresek ott, de így jó volt a társaság. Szegény, ő már akkor 2 hete bent feküdt.

Az első este telenyomott a doki magnézium infúzióval, vagy 4-et kaptam, ami teljesen ki is ütött, de csak nem hatott, így megtoldották még 2X2 valami gyógyszerrel, szóval teljesen leszedáltak.A nővér nagyon rendes volt egyébként, folyamatosan jött be megnézni, hogy jól vagyok-e, minden rendben van-e.

Másnapra már azért jobban lettem, bár még a hasam kicsit fájt, de szerencsére már nem görcsölt. A következő napok jobban teltek, megismerkedtem a szobatársaimmal, és megtudtam mindent a kórházi életről, ápolónőkről, orvosokról, szóval ment a pletyka és az információáradat:-)

Annyira jól voltam, hogy mára haza is engedtek, reméltem hogy a karácsonyt nem kell bent töltenem, de persze megijedtem, hogy nehogy valami baj legyen a babákkal, de szerencsére minden jól alakult, és most újra itthon:-) Internet, TV, és pihenés a program.

4. hónap vége

Mozgás van

Már több hete folyamatosan nézegetem tapogatom a hasamat, hátha végre megérzem a gyerekek első mozgásaikat. Azt hiszem ma eljött a nagy pillanat! Eddig is éreztem néha-néha valamit, de nem voltam benne biztos első gyerekek lévén hogy őket érzem, nem-e valami más belső szervem működését, végülis normál esetben az ember nem figyel ennyit a hasára-magára:-)

Szóval este feküdtem az ágyon és mondtam Ferinek hogy igen, ez most már biztos az ő mozgásuk, nagyon jó és különleges érzés hogy egy vagyis kettő új élet már érezhetően itt van a pocakomban. Még csak nagyon finom apró mozgás volt, olyan apró kopogás-szerű.

Azt hiszem ezután még többet fogom figyelni, hogy minél többször érezhessem őket.       

Babakocsi

A hétvégén, több heti keresgélés, tanakodás és internetes böngészés után végre sikerült megvásárolni a gyerekeknek a csodaszép babakocsit, ami az eladó szerint a babakocsik Mercedese:-) (Naná hogy német gyártmány)

A felszereltsége minden funkciónak megfelel, amit szerettünk volna: egymás melletti, nagy kerekű, strapabíró, újszülött kortól használható, sportkocsivá alakítható, mózeskosár, esővédő, szúnyogháló, napernyő tartozik hozzá, és nem utolsósorban nagyon szép világosbarna-vajszínű, így fiúknak és lányoknak is jó lesz. És még a lépcsőházi keskenynek tűnő (80 cm-es) ajtón is befér!!!(ezt megérkezéskor ki is próbáltuk egyből)

Csak egy baja van, hogy egyik autónkba sem fér be, vagyis csak a hátsó üléseket ledöntve, így vagy a babakocsit visszük vagy a gyerekeket egyenlőre,...szóval autócsere a láthatáron, ha utazni is szeretnénk.

Ja, és azt mondta Apa amikor meglátta, hogy E kategóriás jogsi kell hozzá, mert akkora,... az jó, mert ő és a Lala akkor tudja "vezetni":-)

14. heti ultrahang

Ma voltunk a dokinál, ahova Feri is elkísért, bár azt mondta ide egyedül fogok járni, mert nagyon sokat kellett várni és még be is akart tolakodni elénk egy csajszi. Mi már csak a várón kívül tudtunk leülni, ő meg később jött és pont talált bent helyet. Nem tudom mit gondolt jókedvünkben ülünk kint??...na mindegy lejátszottuk és én nyertem:-)

Nagyon rendes volt a doki, minden kérdésre válaszolt, alaposan elmagyarázta az ultrahangon is hogy mit látunk, egyáltalán nem volt sürgető érzés hogy kint ezren várnak még rá, ez szimpatikus volt Ferinek is. 

Mondjuk én nem láttam azért így sem mindent, Ferinek ehhez is jó szeme van, de azt igen, hogy az egyik gyerekünk integetett nekünk:-)vagy legalábbis pont úgy kalimpált a kis kezével, mintha éreztetni akarta volna, hogy látja hogy figyeljük!

Mindketten jól vannak, sokat mozognak, amit érezni még nem, de így már lehet látni. 

Babamama(papa) Expo

Avagy a Feri így kért jegyet tegnap a kiállításra:-)

Igazából a babakocsi kínálat miatt mentünk elsősorban, de abból sajnos nem sok volt, legalábbis ikresből. Majdnem az első standon láttunk egyet, amit az eladó lelkesen mutogatott, hogy milyen hiper-szuper hogyan lehet alakítani, de amikor megmondta hogy mennyibe kerül (300ezer Ft-tól indul???) elkerekedett a szemünk hogy jó-jó hogy ennyit tud, de meg is eteti és bepelenkázza a gyerekeket???

A többi apróságra meg még csak nem is gondoltam hogy egyáltalán mire is van szükségük a babáknak. Bababútort nézegettünk még, de ami tetszett - Feri szerint ránézésre sima egyszerű - abból kb. 60ezer Ft csak az ágy,...és ugye nekünk kettő kell belőle. Ezt még át kell gondolni úgy érzem.

Viszont megkapták a gyerekek első ajándékukat 2 cumit. Hirtelen nem is tudtam milyen színűt válasszak, mivel ugye a nemüket még nem tudjuk, végül egy édes bálnás és kacsás mellett döntöttem. 

Vicces volt, mert akik megtudták hogy hányadik hónapban vagyok, főleg azt hogy ikreket várok, néztek csodálkozva, hogy hol rejtegetem őket,....pedig bizony bent vannak a pocakban.

Tekeredik a rétes.....

Szeretett nagymamám sütött nekünk rétest mindig isteni rétest. Ma is emlékszem, ahogy a konyhában figyeltem a padról hogyan dagasztja és nyújtja hatalmas asztalméretűre a hártyavékony tésztát szakadás nélkül természetesen, és olyan könnyűnek tűnt. Egy ideje elhatároztam, hogy megtanulom tőle a fortélyait, de sajnos már nem tudta átadni a tudását nekem.

Anyával a hétvégén aztán úgy döntöttünk nekivágunk annak, amit csak gyakorlott háziasszonyoknak ajánlanak - az igazi házi nyújtott rétesnek. Szerencsére Ágnes jött segíteni nekünk, aki a tésztát meggyúrta "röpke" 1,2 óra alatt,...nem tudom mire jutottunk volna nélküle, csak sejtem:-) Utána következett a tészta kinyújtása. Én bevallom az elsőt csak néztem és távolról szurkoltam, azt sem tudtam hogy álljak neki, csak a töltetlék szóráskor csatlakoztam be. A többiben már tényleg aktív résztvevő voltam, és egész jól is ment, bár nem tudom a tésztánk volt túl kicsi, vagy az asztal volt túl nagy, de annyira nem akarta beteríteni az egészet.  A végeredmény a lényeg: a rétesek nagyon finomak lettek. Készült: túrós, meggyes-darás, meggyes-mákos, káposztás,  krumplis, és almás-darás.

Szerintem a mama is büszke ránk:-)

Altató

Ma, ahogy a neten altatódalokat keresgéltem, hogy mit is énekeljek majd esténként a kicsiknek, rátaláltam erre a gyönyörű altatódalra, egyből megtetszett olyan szép. Azóta ahányszor meghallgatom, mindig elérzékenyülök, mert a nagymamám jut róla eszembe és azok az esték, amikor náluk aludtunk gyerekkorunkban.

http://www.youtube.com/watch?v=imbaGKxPytY

:-)

Beney Zsuzsa

Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak?

Mint az éjszakára fölvirrad a nap,
mint a délutánra jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi a förgeteget –
ezer pici jelből tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel a nap sugarát,
fagyos téli este jégcsap csillagát,
mint az alma ízét, tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat, záport a virág,
mint patak a medrét, madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget –
mindenkinél jobban téged így szerettelek.

Étvágytalanság

Bár az émelygéseim elmúltak, de azon kapom magam, hogy mégsem vagyok éhes, nem kívánok szinte semmit (még az édességet sem, ami nálam szinte már betegségként fogható fel) mindenféle ételt úgy kell magamba erőltetnem, ami nem tudom hogy miért van. Pedig így hiába várom, hogy hízzak végre egy kicsit és nőjön a pocakom. Ezért úgy döntöttem elmegyek bevásárolni, és csupa egészséges tápláló dolgot hozok haza, amit ha tetszik, ha nem a gyerekeknek, meg fogok enni. Így lett vacsorára karalábé krémleves sajttal és pirítóssal, utána saláta tojással, sonkacsíkokkal és tökmagolajjal, desszertnek pedig fagyasztott gyümölcs-ez volt a legjobb fogás!

+0,5 kg!

A ma reggeli mérlegelésen végre híztam 0,5 kg-ot!!Ezek szerint végre jót tett a tegnap esti finom vacsi.

Az a furcsa, hogy nem furcsa

Ma azon gondolkoztam, attól függetlenül milyen régóta vártunk rá, hogy gyerekünk legyen, mégis most hogy itt vannak a pocakomban a kicsik, olyan természetes és magától értetődőnek tűnik a várandósság, hogy ezen magam is meglepődtem. Az jutott eszembe, hogy akkor annak, aki eltervezi és következő hónapban már terhes is lesz, neki milyen természetes lehet ez az érzés.

12 hetes UH

Ma voltam 12 hetes UH-on. A bűvös szám, amit már nagyon vártam! Tegnap le is fényképezte Feri az éppen csak dudorodó pocakomat, hogy ha majd gurulok lássuk honnan indultam:-)

Szóval mivel pár hete rástresszeltem erre a vizsgálatra, utánanéztem melyik a legjobb UH-os doki és kitaláltam, hogy én hozzá megyek, de ugye a rendeléseket csak aznap reggel döntik el. Reggel gyors telefon a kórházba és igen, pont ő rendel ma. Gyorsan kaptam magam és 9:40 –re oda is értem. A váró tele mindenféle emberrel, papa-mama-testvérek-gyerekek (nem is értem miért kell komplett családi kíséret, azon kívül persze, aki nem tudja hova tenni a kicsi gyerekét) + iszonyat meleg és levegőtlenség, így inkább úgy döntöttem a folyosón állok kabátban kicsit(amiből fél óra lett) amíg nem tudok leülni. Kb. egy óra várakozás után, mire már csak páran voltak előttem, kijött a doki és mondta a saját "betegeinek" hogy sajnos el kell mennie a műtőbe, egy óra múlva jön vissza,....HURRÁ, ilyen az én formám. Úgy döntöttem, nem várok rá még egy órát, jó lesz a másik doki is biztos. És így is volt. Az eredményeink az uh alapján jók, a vérvétel kb. két hét múlva lesz meg. És már 6 centisek a picik, szépen cseperednek!:-)

Milyenek is a terhes nők?

Drága férfi családtagjaimnak írom ezt a bejegyzést, akik még nem tapasztalták milyenek is valójában a terhes nők,vagyis jelen esetben én. Még Feri is csak most kezdi kapizsgálni, de legalább már kezdi.  Szegényt edzem rendesen, lassan már nem lepődik meg semmin. :-)

Szóval az a tény, hogy valaki gyereket vár igazán örömteli és leírhatatlanul csodás érzés, de ennek ellenére nem csupa öröm-boldogság és rózsaszín köd.

Előfordul, hogy percről-percre más ételt kíván az ember lánya - ha éppen valamit enne az émelygések között - édesre sósat, arra pedig savanyút és megint édeset, utána pedig inkább mégsem éhes. 

A hangulatunk teljesen hullámzó, nevetünk aztán meg sírunk akár perceken belül mindegyiket.

És persze hihetetlenül boldogok vagyunk, ugyanakkor pedig aggódunk is hogy minden rendben van-e a babáinkkal.  

Egyszóval „dilisek” vagyunk, de a szó jó értelmében, és nem kell minket megérteni, csak elfogadni és tolerálni (már csak pár hónapig tart)!

 

 

Két nap Egerben

Tegnap jöttünk meg Egerből, ahol Bireszékkel voltunk kirándulni. Tényleg a szó szoros értelmében,azt még hozzátenném, hogy „osztálykirándulás”. Az a fajta, ahol mindent meg akarunk nézni de gyorsan ám, mert ha sokáig időzünk, akkor nem fér bele már a következő betervezett program, főleg, hogy pont előtte állítottuk át az órát, és egy órával előbb megy le a nap. Így felmásztunk a Kékestetőre, megnéztünk Recski Nemzeti Emlékhelyet, a Siroki várat, és este Egerben sétáltunk- boroztunk, vagyis a többiek.  Mindezt én úgy, hogy az utóbbi hetekben a 3. ra lépcsőzésen nagyon semmit nem csináltam, és abban is rendszerint kifáradok. Mondanom sem kell az esti vacsi után a fürdőzés helyett  én  inkább az ágyat választottam. Legközelebb lehet egy nyugdíjas csoporthoz kellene csatlakoznom az én tempómmal. Másnap ezért csak 2 várat néztünk meg az Egrit és a Hollókőit:-)

Jó kis tartalmas kirándulás volt.

Látogatás a védőnőnél

Ma voltam a védőnőnél először. Vagyis először tegnap, csak 8 -10 közötti rendelés helyett én beállítottam fél 12-re, úgy emlékezve, hogy 10-12-ig van rendelés. Nem tudom miért volt bennem ez az időpont, gondoltam a kismamák nem kelnek korán:-)

Szóval megmérték a vérnyomásom, ami alacsonyabb, mint szokott, viszont a pulzusom magas, pedig nem izgultam. És végre megkaptam A várandós anya gondozási könyvét!"!!(hivatalosan is gondozásba vettek és anya lettem egyben) és egy csomó kiskönyvet, tájékoztatót - amire mindet végigolvasom, letelik a 9 hónap.

Továbbá útmutatót kaptam, milyen további vizsgálatokra kell mennem a következő találkozásunkig. (Vérvétel- amire beutalóért előtte külön el kell menni a Nővédelmi Központba; háziorvos- belgyógyászati vizsgálat és EKG; fogorvos; 12. heti uh.) 

 

Utolsó kontroll Tapolcán

Ma voltunk utoljára Tapolcán kontrollon és vegyes érzéseim vannak. Azon gondolkoztam mit is kell ilyenkor mondani a dokinak, hogyan kell elbúcsúzni, (mégiscsak annyit jártunk oda) természetesen a „Köszönjük szépen a segítséget!” bűvös mondaton kívül, de más nem igazán jutott eszembe, végül ennyiben maradtunk. 

Azon azért nagyon meglepődtem, hogy ha nem kérdezek rá, hogy esetleg tudják-e mi volt az oka, hogy eddig nem sikerült akkor a doki meg sem említi a dolgot???Persze örülök hogy ezen már nem kell gondolkozni, de azért csak szeretném én is tudni, hogy miért kellett idáig várni, mégis nekünk kellett átélni ezt az egész bizonytalan várakozást és végigcsinálni a számtalan vizsgálatot és kezelést. Ők ezek szerint nem így gondolkoznak, vagy más a protokoll, de a kérdésemre végül választ kaptam. 

Örülök, hogy nem kell már menni, mert ez azt jelenti, hogy minden rendben van, de furcsa is lesz kicsit.

Terhesgondozás indul!!

Ma végre az én drága dokim, akinél igaz most voltam először leírta nekem, vagyis a védőnőnek, hogy betöltött 10 hetes terhes vagyok!!(amit még nem tudok mit jelent, talán azt, hogy most a 11. hétben járok?)Alig vártam már ezt a pillanatot, hogy végre papírra kerüljön és hivatalos legyen  az elmúlt hetek bizonytalansága után. Most már mehetek a védőnőhöz is, utána pedig a vizsgálatokra, annyira boldog vagyok!!!A babákkal minden rendben A baba 27mm, B baba 26,5 mm, és az egyik nagyon mozgékony:-)

Még csak minimálisan nőtt a hasam, pont annyira, hogy a szűkebb nadrágjaimat már kényelmetlen begombolni. A délutántól lefekvésig tartó émelygések, iszonyatos szagundorok, és fáradtság lassan megszűnnek szerencsére, és enni is egyre jobban tudok. A wc kagylót egyszer sem kellett ölelgetnem, bár néha úgy éreztem ennél még az is jobb lenne. 

A hetekig tartó rosszullétek után igazán kezdem élvezni a terhességet, gondolatban már a gyerekszobát alakítgatom, nevek egész listáját gyűjtöm, amit Feri cenzúráz rendesen, szóval minden a legnagyobb rendben, kisbabánk lesz, és egyszerre kettő is, már csak egy fiú-egy lányban bízunk de az már maga lenne a tökély! 

Zalán megszületett

Ma végre megszületett egy hét késéssel Gabi "kisfia" Zalán, 4260g és 60cm-rel!Gratulálok neki ezúton is.

A kezdetek

Már régóta fontolgatom magamban, hogy blogot indítok, de most eljött az idő, hogy végre a tettek mezejére is lépjek. 

Bevallom, úgy terveztem, hogy akkor kezdem el, amikor megtudom, hogy útban van az ifjú trónörökös,abból a megfontolásból, hogy milyen jó lesz majd idővel visszaolvasni milyen érzések voltak bennem, a terhesség és később a gyereknevelés egyes időszakaiban, például mikor megtudom a jó hírt, hogy 3 tagúra bővül a "családunk", (azért van zárójelben mert házasok nem vagyunk még Ferivel: és azt hiszem ez így is marad:-)  vagy  hogyan nézünk szembe az első pelenkázással, fürdetéssel, pontosak mik is lesznek a születendő gyerekünk első szavai, de egyenlőre, úgy tűnik még várat magára kicsit a dolog. (a részletekről később bővebben)

Addig is úgy gondolom, sok érdekes dolgot, életérzést oszthatok meg veletek, hiszen itt a tavasz, hosszú hétvége, a nagy kirándulások időszaka, bár télen sem volt belőlük hiány nálunk.