Félidőben, év végén

Tegnap kezdtem a terhességem második felét - hihetetlen hogy ilyen gyorsan telik az idő - gondoltam feljegyzem a fordulópontot számokban is.

Testsúly + 4,5 kg (amiből az utolsó 1 kg a tegnapi bulin elfogyasztott 3 szelet tortának köszönhető:-) Látszik hogy már nincs baj az étvágyammal. 

Derékméret: 85 cm

A pocakom szépen gömbölyödik, amit nagyon élvezek. Már nem úgy nézek ki, mint aki csak jól bevacsorázott, bár egyesek szerint még mindig nagyon kicsi, de szerintünk már igenis nagy, és napról napra nő.

Nemek harca

Ma voltam a kórházban uh-on, ahova Anya is elkísért, hátha most már meg tudják mondani a nemüket, mert szerintem ő még nálam is kíváncsibb, hogy mik lesznek a gyerekek, ezért mondtam is a dokinak, ha lehet látni akkor szeretnénk tudni.

A jobb oldali babánál azt mondta hogy fiúnak néz ki, de ennyi idősen még nem tudja biztosan megmondani. A bal oldalit megvizsgálva viszont egyből rávágta, hogy ő biztosan kisfiú:-)

Kicsit sokkolt a hír hogy akkor most tuti két fiam lesz???Nekem, aki mindig lányos anyukának képzeltem el magam?

Utána egyből hívtam a Ferit a nagy hírrel, aki persze cseppet sem lepődött meg rajta, mondván hogy ő már megmondta előre.Végül is pár éve iker fiúkat jósoltak nekem.

Én még azért reménykedem hogy akkor a fiúnak kinéző még lehet lány.:-) Nemsokára úgyis kiderül,...

Karácsony

Bár a gyerekek még meg sem születtek, máris karácsonyra a legtöbb ajándékot ők kapták:-)

Feritől is megkapták az első játékukat: kacsás csörgőt és rágókát:-)

Linától és Lalától 2 édes kis cumit, ami nagyon jó fiúknak és lányoknak is, mivel a nemüket még mindig nem tudjuk. (csigás és kacsás).

Anyától és Apától: babanaplót (az első oldalakra a mi gyerekkori fotóinkkal beragasztva ahol Ferit nem ismertem meg :-), zenélő macis körforgót, babazene CD-t, és a várva várt Hurrá ikrek c. könyvet.

Margit nénitől és Feri bácsitól a Lelki köldökzsinór c. könyvet.
És így nézett ki a karácsonyfánk

Kórházasdi ismét

Ma jöttem haza a kórházból, mert pár napig megint vendégül láttak, csak most kiengedtek önszántukból, nem úgy kellett "megszökni", mint a múltkor. Azt mondtam, legközelebb már csak akkor megyek, ha szülünk.

Az előzmények: szombaton elmentünk a szokásos hétvégi kirándulásunkra ezúttal  Balatonalmádira. Kb. két órát mászkáltunk lassú tempóban, bár a domboldalban, mert onnan jó a kilátás és ott vannak a szép házak. Én bírtam is tök jól, bár a végére azért elfáradtam. 

Estére éreztem, hogy kicsit fájdogál a hasam, de reggelre már konkrétan görcsölt. Igazából nem tudtam mitől, abban sem voltam biztos, hogy a méhem vagy esetleg más, gondoltam visszafekszem pihenni hátha jobb lesz, de nem lett sajnos. Feri közben elment kirándulni, monda szóljak majd hogy mi van. Kettő körül felhívtam hogy én nem várok tovább bemegyek a kórházba legalább nézzék meg mitől van, mert kezdtem megijedni. Úgy gondoltam egyből a nőgyógyászatra menjünk, ne az ügyeletre, és jól is tettük. Kicsit vártunk és nemsokára jött  egy fiatal doki, aki megvizsgált, ultrahangon is megnézte a babákat, szerencsére minden rendben volt, de megfigyelésre bent tartana pár napra nehogy baj legyen, mert a görcsölés azért nem jó jel, és ikreknél nagyobb a veszély a vetélésre,....

Hurrá, akkor irány haza becsomagolni és vissza a kórházba. Azért vicces volt, hogy mondta hol kell jelentkezni és mondtam hogy tudom, mert barátnőm is bent fekszik, így engem is oda tettek egy kórterembe. Nézett is furán a Gabi, hogy mit keresek ott, de így jó volt a társaság. Szegény, ő már akkor 2 hete bent feküdt.

Az első este telenyomott a doki magnézium infúzióval, vagy 4-et kaptam, ami teljesen ki is ütött, de csak nem hatott, így megtoldották még 2X2 valami gyógyszerrel, szóval teljesen leszedáltak.A nővér nagyon rendes volt egyébként, folyamatosan jött be megnézni, hogy jól vagyok-e, minden rendben van-e.

Másnapra már azért jobban lettem, bár még a hasam kicsit fájt, de szerencsére már nem görcsölt. A következő napok jobban teltek, megismerkedtem a szobatársaimmal, és megtudtam mindent a kórházi életről, ápolónőkről, orvosokról, szóval ment a pletyka és az információáradat:-)

Annyira jól voltam, hogy mára haza is engedtek, reméltem hogy a karácsonyt nem kell bent töltenem, de persze megijedtem, hogy nehogy valami baj legyen a babákkal, de szerencsére minden jól alakult, és most újra itthon:-) Internet, TV, és pihenés a program.

4. hónap vége

Mozgás van

Már több hete folyamatosan nézegetem tapogatom a hasamat, hátha végre megérzem a gyerekek első mozgásaikat. Azt hiszem ma eljött a nagy pillanat! Eddig is éreztem néha-néha valamit, de nem voltam benne biztos első gyerekek lévén hogy őket érzem, nem-e valami más belső szervem működését, végülis normál esetben az ember nem figyel ennyit a hasára-magára:-)

Szóval este feküdtem az ágyon és mondtam Ferinek hogy igen, ez most már biztos az ő mozgásuk, nagyon jó és különleges érzés hogy egy vagyis kettő új élet már érezhetően itt van a pocakomban. Még csak nagyon finom apró mozgás volt, olyan apró kopogás-szerű.

Azt hiszem ezután még többet fogom figyelni, hogy minél többször érezhessem őket.