Ma jöttem haza a kórházból, mert pár napig megint vendégül láttak, csak most kiengedtek önszántukból, nem úgy kellett "megszökni", mint a múltkor. Azt mondtam, legközelebb már csak akkor megyek, ha szülünk.
Az előzmények: szombaton elmentünk a szokásos hétvégi kirándulásunkra ezúttal Balatonalmádira. Kb. két órát mászkáltunk lassú tempóban, bár a domboldalban, mert onnan jó a kilátás és ott vannak a szép házak. Én bírtam is tök jól, bár a végére azért elfáradtam.
Estére éreztem, hogy kicsit fájdogál a hasam, de reggelre már konkrétan görcsölt. Igazából nem tudtam mitől, abban sem voltam biztos, hogy a méhem vagy esetleg más, gondoltam visszafekszem pihenni hátha jobb lesz, de nem lett sajnos. Feri közben elment kirándulni, monda szóljak majd hogy mi van. Kettő körül felhívtam hogy én nem várok tovább bemegyek a kórházba legalább nézzék meg mitől van, mert kezdtem megijedni. Úgy gondoltam egyből a nőgyógyászatra menjünk, ne az ügyeletre, és jól is tettük. Kicsit vártunk és nemsokára jött egy fiatal doki, aki megvizsgált, ultrahangon is megnézte a babákat, szerencsére minden rendben volt, de megfigyelésre bent tartana pár napra nehogy baj legyen, mert a görcsölés azért nem jó jel, és ikreknél nagyobb a veszély a vetélésre,....
Hurrá, akkor irány haza becsomagolni és vissza a kórházba. Azért vicces volt, hogy mondta hol kell jelentkezni és mondtam hogy tudom, mert barátnőm is bent fekszik, így engem is oda tettek egy kórterembe. Nézett is furán a Gabi, hogy mit keresek ott, de így jó volt a társaság. Szegény, ő már akkor 2 hete bent feküdt.
Az első este telenyomott a doki magnézium infúzióval, vagy 4-et kaptam, ami teljesen ki is ütött, de csak nem hatott, így megtoldották még 2X2 valami gyógyszerrel, szóval teljesen leszedáltak.A nővér nagyon rendes volt egyébként, folyamatosan jött be megnézni, hogy jól vagyok-e, minden rendben van-e.
Másnapra már azért jobban lettem, bár még a hasam kicsit fájt, de szerencsére már nem görcsölt. A következő napok jobban teltek, megismerkedtem a szobatársaimmal, és megtudtam mindent a kórházi életről, ápolónőkről, orvosokról, szóval ment a pletyka és az információáradat:-)
Annyira jól voltam, hogy mára haza is engedtek, reméltem hogy a karácsonyt nem kell bent töltenem, de persze megijedtem, hogy nehogy valami baj legyen a babákkal, de szerencsére minden jól alakult, és most újra itthon:-) Internet, TV, és pihenés a program.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése