Költözés

Ma kiköltöztünk a napaliba, mert ugye a kisszoba lesz a gyerekeké. (Megjegyzem a bútort már meghozták kb. 2 hete, de még az összeszerelésig nem jutottunk el, de haladunk végre.) Szóval Feri kihozta a nappaliba a hatalmas ágyunkat, és kb. az ötödik verzióra sikerült is egész jól elrendezni. Akkor mondtam, hogy na most menjünk házat nézni, mert ez így hosszú távon nem tudom mennyire lesz bírható, de a gyerekekért mindent.:-) Lehet nem is a lakásunk kicsi, hanem a bútoraink nagyok,... 

32. betöltött hét

Hihetetlen, hogy már itt tartunk, az egyik fordulópont volt ez számomra, hogy legalább eddig kell bent maradni a gyerekeknek. Súly: +12,5kg Pocakméret: 94cm

Ma voltam úgy néz ki utoljára a dokimnál, mert ezután már csak a kórházba kell menni hozzá NST-re, amin meg is lepődtem. Fiúkkal minden rendben van, bár azt elfejeltettem megkérdezni mekkorák most, és nem is mérte, de majd a jövő heti kontrollon kiderül. A súlygyarapodásomat elnézve biztos szépen nőnek :-)

Áron szokás szerint ismét megfordult, és fejfekvéses,....természetesen ebből én megint mit sem éreztem. Állítólag még az egyes babák sem nagyon szoktak már 30. hét után forogni,...ennek szépen ellent mond a mi fiúnk.

Magzatvíz és méhlepény rendben, a méhszáj teljesen zárt- juhúú!!

Még most is biciklin:-)

Természetesen csak a kép kedvéért, de azért ráültem az udvarban kipróbálni, hogy tudok-e még tekerni,...és nem felejtettem el.

A fényképek is elkészültek

Kismanók

Tegnapi napon két ismerősünknek is megszülettek a gyerekei: Siófokon Bianka kislánya Zara, 3600g és 53cm-rel, Budapesten Szitusék iker fiai Nimród és Botond. Ezúton is gratulálok nekik!

Kórházi nap

Tegnap az egész délelőttöt a kórházban töltöttem:-( Mondjuk én sem vagyok normális, hogy pont az influenza járvány és látogatási tilalom kellős közepén intézem, de már kíváncsi voltam nagyon a fiúk méretére.

A vérvételen kezdtem, de azt az iszonyatos hosszú várakozást és sok idős nénit-bácsit a hozzájuk tartozó szagokkal inkább nem is részletezném. Én meg a nyitott ablak alatt próbáltam friss levegőhöz jutni és arra gondolni hogy nem leszek megint beteg!!!!

Utána átmentem az ultrahangra, ahol persze a doki éppen már egy órája műtött, és a nővér még az újonnan érkezők papírját sem volt hajlandó elvenni, gondoltam leülök és várok kicsit ha már itt vagyok. (Azt azért hozzáteszem, hogy nem oda kellett volna mennem, mert ott csak 20. hétig ultrahangoznak, de a dokim direkt mondta, hogy ne hagyjam magam, mondjam meg hogy vele meg van beszélve, mert a másik ultrahang nem olyan jó és nem látszik semmi.)Nemsokára megjött a doki és kb. egy óra várakozás után a nővér nagy nehezen el is vette a papíromat, hiába akart elküldeni, mondtam mennyit vártam én már vizsgálat nélkül nem megyek haza.

A lényeg, a fiúk adatai a 30. betöltött héten:

"A" baba SOMA Fejfekvéses     "B" baba ÁRON Farfekvéses (ismét megfordult:-)

Bpd: 79 mm                                      71 mm

Ad:   69 mm                                      70 mm

Ac:   225 mm                                    245 mm

Fl:     55 mm                                      51 mm

Súly: 1210 g                                      1200 g

Placenta mellső falon (elvileg egy???bár én úgy emlékszem külön volt az elején és összenőtt)

3 hét múlva kontroll, mert súlyuk bár egyforma Áron feje kisebb. (Megjegyzem eddig is mindig kisebb volt.)

És tudtam én hogy nagyobbak már a doki 2 héttel ezelőtti körülbelüli 700-800 grammos becslésénél:-)

7. hónap vége

Statisztika: Súly: +11kg, "Derék"bőség: 92cm

Mai napon már a hetedik hónapot is betöltöttem, (bár ahogy Apa számolja még csak most kezdem, de akkor kérdem én hol marad a 9. hónap? mindegy:-) és gondoltam ennek örömére összefoglalom az elmúlt hetek eseményeit, mert nem vagyok jó blogíró és elég hektikusan vezetem csak a virtuális naplómat, most pedig van ihletem, kihasználom a helyzetet.

Közérzet-mozgás

Az hogy a szó szoros értelmében terhes vagyok, az már biztos. Vannak jobb és rosszabb napjaim, a fekvést már eléggé unom sajnos, és elkezdtem unatkozni is. Azt hiszem a legjobban a nem menést viselem rosszul, mert ugye nálunk mindig van valami program, csak most én a legtöbbről így lemaradok. Mondjuk már menni sem nagyon tudok, a tempóm és a járásom a pingvinéhez hasonlít.És ülni sem tudok már sokáig kényelmesen, szóval sok választásom nincs ugyebár, marad a jobb vagy bal oldali fekvés, néha hanyatt a fél ülő pozíció is jó.Sokszor attól félek összenyomom őket, ha rajtuk fekszem és nagyon elkezdenek mozogni.

Gyerekek

Nőnek, mint a bolondgomba, a pocakom méretéből és súlyából ítélve. Imádom nézni és érezni, ahogy mozognak odabent, néha olyanokat rúgnak, bár mostanában már inkább csak helyezkedés van, mert nem férnek már úgy el, olyankor nagyon vicces alakokat tud felvenni a hasam, nem tudom megunni a nézegetését. Anya mindig hangosan feljajong közben, pedig olyan nagyon még pont nem is látta őket mozogni. 

Ami a kevés helyett illeti odabent, Áronunk a korábban nyugisabbnak gondolt fiúnk mostanában minden ultrahangon más pozíciót vesz fel úgy hogy én közben észre sem veszem hogy teljes testtel megfordult fej-ből farfekvésesre:-)     

Készülődés

Lélekben még nem teljesen, de gyakorlatban már egész jól állunk.A rengeteg babaruha amit kaptunk kimosva és vasalva áll Anyáéknál, és arra vár, hogy meghozzák a szekrényeket és bepakoljuk. Ezúton is köszönjük szépen a sok szép ruhát és babaholmit Szilvinek, Gabinak, Erikának, Cserinek, Györgyinek, és Eszternek-Gabinak a szuper kismamaruhát. Ha minden igaz pénteken meg is kapjuk és akkor indulhat az összeszerelés, kiköltözés a nappaliba. Izgalmas lesz, nem tudom hogy fogunk elférni.

Nagyjából mindent holmit beszereztünk már a kókuszmatractól- ami nagyon jó a babák gerincének, szellőzik a bőrük stb. de amikor Feri meghozta én ráfeküdtem kipróbálni,  hát baromi kemény, mondom szegény gyerekek én jót akartam nekik fogalmam sem volt róla, hogy ez ilyen kényelmetlen, de ha nem tudják milyen a puha ágy ezt szokják meg - egészen a babahajkeféig. Kádunk van 3 is, mert kettőt kaptunk, de állvány nem volt hozzá és használtan csak káddal együtt tudtunk venni.

A kórházi csomagomat már pár hete bepakoltam, hogy megnyugodjak csak pár dolog hiányzik belőle, mert visszatérő parám sajnos, hogy korábban születnek meg a fiúk mint kellene.De tudom, hogy nem, csak félek tőle valamiért.

Érzések

Hihetetlen hullámvasút:-)egyik pillanatban úgy érzem milyen messze van még hogy megszülessenek a másikban meg attól félek hogy mindjárt megyünk szülni és még mennyi mindent kell elintézni előtte. Azért így, hogy  a terhesség legelejétől kellett sokat pihennem és nem dolgoztam lassan telik az idő. Nagyon várom már a fiúkat, kíváncsi vagyok milyenek lesznek, kire hasonlítanak- bár rájöttem az elején talán senkire- milyen lesz a karomban tartani őket- valójában el sem tudom képzelni - de kicsit félek is tőle. Nem attól hogy nem tudom ellátni őket, hanem az ismeretlentől, a szüléstől, ami csak a legutolsó pillanatban derül ki hogy természetes lesz-e vagy császár, mert annyi mindentől függ, de már beletörődtem és elfogadtam hogy a doki az adott helyzetben eldönti mi legyen és nem tudhatom előre. Bár a császárra jobban fel vagyok készülve, mert ott nekem igazából nincs dolgom, csak utána hosszabb a regenerálódás.

Most ennyi jutott eszembe, biztos kihagytam valamit azt majd pótolom.

Fényképeket később rakok fel, most itthoni pocakportfólió fotózásra készülünk.

Tavasz van, gyönyörű!!!

Szombat van, gyönyörű napsütéses idő és 15 fok. Feri elment biciklizni a tó körül, én meg csak irigykedem,...

Mivel már uncsi a jobb és bal oldalra fekvés, gondoltam beújítok és kiülök kicsit a teraszra ebben a szuper időben, így kitoltam a hintaszéket, feltettem a napszemüvegem és hintázás-olvasás közben élveztem a délutáni madárcsicsergést:-)

Napsütés, nyugalom, boldogság

És este Bödőcs Tibor estje- már nagyon várom! móka-kacagás