7. hónap vége

Statisztika: Súly: +11kg, "Derék"bőség: 92cm

Mai napon már a hetedik hónapot is betöltöttem, (bár ahogy Apa számolja még csak most kezdem, de akkor kérdem én hol marad a 9. hónap? mindegy:-) és gondoltam ennek örömére összefoglalom az elmúlt hetek eseményeit, mert nem vagyok jó blogíró és elég hektikusan vezetem csak a virtuális naplómat, most pedig van ihletem, kihasználom a helyzetet.

Közérzet-mozgás

Az hogy a szó szoros értelmében terhes vagyok, az már biztos. Vannak jobb és rosszabb napjaim, a fekvést már eléggé unom sajnos, és elkezdtem unatkozni is. Azt hiszem a legjobban a nem menést viselem rosszul, mert ugye nálunk mindig van valami program, csak most én a legtöbbről így lemaradok. Mondjuk már menni sem nagyon tudok, a tempóm és a járásom a pingvinéhez hasonlít.És ülni sem tudok már sokáig kényelmesen, szóval sok választásom nincs ugyebár, marad a jobb vagy bal oldali fekvés, néha hanyatt a fél ülő pozíció is jó.Sokszor attól félek összenyomom őket, ha rajtuk fekszem és nagyon elkezdenek mozogni.

Gyerekek

Nőnek, mint a bolondgomba, a pocakom méretéből és súlyából ítélve. Imádom nézni és érezni, ahogy mozognak odabent, néha olyanokat rúgnak, bár mostanában már inkább csak helyezkedés van, mert nem férnek már úgy el, olyankor nagyon vicces alakokat tud felvenni a hasam, nem tudom megunni a nézegetését. Anya mindig hangosan feljajong közben, pedig olyan nagyon még pont nem is látta őket mozogni. 

Ami a kevés helyett illeti odabent, Áronunk a korábban nyugisabbnak gondolt fiúnk mostanában minden ultrahangon más pozíciót vesz fel úgy hogy én közben észre sem veszem hogy teljes testtel megfordult fej-ből farfekvésesre:-)     

Készülődés

Lélekben még nem teljesen, de gyakorlatban már egész jól állunk.A rengeteg babaruha amit kaptunk kimosva és vasalva áll Anyáéknál, és arra vár, hogy meghozzák a szekrényeket és bepakoljuk. Ezúton is köszönjük szépen a sok szép ruhát és babaholmit Szilvinek, Gabinak, Erikának, Cserinek, Györgyinek, és Eszternek-Gabinak a szuper kismamaruhát. Ha minden igaz pénteken meg is kapjuk és akkor indulhat az összeszerelés, kiköltözés a nappaliba. Izgalmas lesz, nem tudom hogy fogunk elférni.

Nagyjából mindent holmit beszereztünk már a kókuszmatractól- ami nagyon jó a babák gerincének, szellőzik a bőrük stb. de amikor Feri meghozta én ráfeküdtem kipróbálni,  hát baromi kemény, mondom szegény gyerekek én jót akartam nekik fogalmam sem volt róla, hogy ez ilyen kényelmetlen, de ha nem tudják milyen a puha ágy ezt szokják meg - egészen a babahajkeféig. Kádunk van 3 is, mert kettőt kaptunk, de állvány nem volt hozzá és használtan csak káddal együtt tudtunk venni.

A kórházi csomagomat már pár hete bepakoltam, hogy megnyugodjak csak pár dolog hiányzik belőle, mert visszatérő parám sajnos, hogy korábban születnek meg a fiúk mint kellene.De tudom, hogy nem, csak félek tőle valamiért.

Érzések

Hihetetlen hullámvasút:-)egyik pillanatban úgy érzem milyen messze van még hogy megszülessenek a másikban meg attól félek hogy mindjárt megyünk szülni és még mennyi mindent kell elintézni előtte. Azért így, hogy  a terhesség legelejétől kellett sokat pihennem és nem dolgoztam lassan telik az idő. Nagyon várom már a fiúkat, kíváncsi vagyok milyenek lesznek, kire hasonlítanak- bár rájöttem az elején talán senkire- milyen lesz a karomban tartani őket- valójában el sem tudom képzelni - de kicsit félek is tőle. Nem attól hogy nem tudom ellátni őket, hanem az ismeretlentől, a szüléstől, ami csak a legutolsó pillanatban derül ki hogy természetes lesz-e vagy császár, mert annyi mindentől függ, de már beletörődtem és elfogadtam hogy a doki az adott helyzetben eldönti mi legyen és nem tudhatom előre. Bár a császárra jobban fel vagyok készülve, mert ott nekem igazából nincs dolgom, csak utána hosszabb a regenerálódás.

Most ennyi jutott eszembe, biztos kihagytam valamit azt majd pótolom.

Fényképeket később rakok fel, most itthoni pocakportfólió fotózásra készülünk.