6 hónap

Pont ma 6 hónapja, nem sokkal ezelőtt születtek meg a fiúk,...úúgy elrepült ez a pár hónap, mintha csak ma lett volna. Egyszóval csoda az egész!!!

Nagyon vidám gyerekek, sokat mosolyognak. A legjobb amikor ébrednek és meglátnak fülig ér a szájuk, Áron meg hadonászik is a kezével hozzá- imádnivalóak. Egyébként nagy huncutok mind a ketten.

Pontos adatokkal nem tudok szolgálni a méretekkel kapcsolatban, de múlt héten mértük őket Áron 7350gramm és 69cm, Soma 6950gramm és 68cm. 68 és 74-es ruhát hordanak.

Gondoltam készítünk pár jó fotót a nagyfiúkkal (mindenki rendesen felöltözve nem melegítőben, alvósruhában, stb.) ami ritkaság,...ilyenek sikerültek.

A napirendjük nagyjából kezd beállni és ha minden jól megy akkor együtt esznek-alszanak. Naponta 5x esznek, amiből egyik a gyümölcs. Áron a gyümölcs után kb egy óra múlva éhes lesz, vagy korábban Soma viszont alig eszik utána egy fél adag tápszert, őt jobban eltelíti. Viszont éjszaka bepótolja, mert egyszer tuti fel kel enni. 3x alszanak napközben 1-2 órát, pedig óraátállítás előtt elkezdtek már 2x aludni, most biztos jobban elfáradnak valamitől. Már ügyesen alszanak el maguktól, de azért néha ha nagyon álmosak akkor ringatni kell őket kicsit.

Amiket már esznek, vagy nem de már kóstolták: őszibarack, alma pár karika banánnal és darált keksszel, répa, sütőtök, krumpli. Még nem sok, mert most kezdtük pár hete. Az almát szeretik, bár úgy látom néha nincs kedvük kanalazni, de a főzelékekből egyenlőre még nem sikerült egész adagot megenniük. Gondolom új a nem édes íz nekik és annyira nem is tetszik nekik. Teljesen változó hogy esznek kanállal: néha nagyon ügyesek, de van hogy körülöttük minden és mindenki tele van az étellel (múltkor épp még Soma lába feje is, mert közben azt is kóstolgatta)

Szeretik a zenélő forgót a fejük felett és mindent ami zenél, ha én éneklek nekik azt is.

Soma: 

Már másfél foga van, és iszonyatosan tud harapni vele. Csak azt nem tudom, hogy a saját kezét hogyhogy nem harapja meg (mert akkor tuti üvöltene) amikor folyton a szájában van a keze???

Kedvenc időtöltése mostanában a fejen csúszás mindenhol, le is van horzsolva a homloka rendesen, de állandóan ezt csinálja, közben tolja magát a kinyújtott lábával, mi békázásnak hívjuk. Néha négykézláb is áll nagyon ügyesen a fejét is tartva és ráül a lábára, de a kezével nem tudja magát feltolni ülő helyzetbe,....még.  Van hogy elrugaszkodik a talajtól a lábával és akkor ugrik egy nagyot előre. Ja így is altatja magát, ami nagyon vicces. (én próbáltam ringatni de van hogy nem hagyja, és inkább így egyedül elalszik ami kifejezetten nem baj)

Nagyon szeret bújócskásat játszani, minden rongyot ruhadarabot a fejére húz és ijesztgeti magát-vagy nem tudom mi a cél, és utána lehúzza, vagy mi keressük meg az elbújt Somát örül neki és kezdi elölről.

Gyakran ad ki nyekergő hangot, amit sokszor gyakorol így társalog, a nemtetszését is ezzel fejezi ki, "kicsit" más hangnemben.

Kedvenc étele az esti tejpép, teljesen be van zsongva amikor etetem, rúgkapál közben és nyekereg hogy adjam minél gyorsabban, pedig esküszöm nagyon gyors vagyok.

Áron: 

Iszonyatosan nyálzik, és mindent rág ami a közelébe kerül, de foga még nem jött ki neki. 

Nagyon szeret berregő hangot kiadni az egyik képen is ezt gyakorolja. Olyan vicces, mert még a feje is belevörösödik annyira csinálja. A legmókásabb, amikor mindez répaevés közben jut eszébe:-) (amit egyáltalán nem a főztömnek tulajdonítok)

Mindig hasra fordul, olyan gyorsan mint a villám, ami evés után nem olyan jó, akkor ki kell támasztani egy párnával, de néha még az sem segít.Viszont mindig csak jobbra fordul, nem tudom miért. 

Ha felhúzom a kezénél fogva ügyesen felül és olyan peckesen tartja magát, egyenes a háta a fejét felemeli, látszik a szép kis nyaka is (ami ritka:-) nagyon szeret így lenni ölben is, főleg amikor ugráltatom a térdemen és éneklek neki. 

Kevésbé bírja jól a tömeget, és a sok cincálást. Egy ideig tűri hogy adják kézről kézre, de aztán hirtelen úgy behisztizik, hogy alig lehet megnyugtatni szegényt. 

Kedvétől függően játszik el egyedül, de úgy vettem észre hogy többször vágyik a közelségemre és hogy együtt játsszunk vagy felvegyem ölbe, nem mindig akar feküdni.

A pocakját nagyon szereti és mindent meg is tesz érte hogy tudassa ő éhes, úgy tud üvölteni a kajáért, de az éjszakákat ő mégis már régóta átalussza ügyesen, 10-12 órákat simán, fel sem kel, csak néha kell visszaadni neki a cumiját. (szóval kevesebbszer eszik mint a Soma, mégis ő a mi kis Döncink)

Baleset

Ma délelőtt megtörtént az első baleset Somával:-( Leraktam a játszószőnyegre és elfordultam játékot keresni neki amit még felakaszthatok a feje fölé mert éppen kicsit hiányos volt és egy fájdalmas sírásra fordultam vissza. Egy mozdulattal lerántotta az egyetlen fent lógó játékot és pont a szemébe esett gondolom nagy lendülettel. Úgy sajnáltam szegényt, annyira sírt és alig tudta kinyitni a szemét utána. persze az egész napra rányomta a bélyegét a beleset, mert szinte egész nap rajtunk lógott, nem lehetett letenni, főleg nem hanyatt mert biztos félt hogy megint ráesik valami és még egy evést is kihagyott emiatt, inkább aludt helyette.

Fogas kérdés

Nagy híreim vannak:Somának kibújt az első foga!!!!!Fotóval nem tudom illusztrálni, mert nem nagyon engedi azt sem hogy belenézzünk a szájába. Igaz még csak a sarka látszik, de harapni nagyon ügyesen tud vele. Végülis annyit nem szenvedett vele, de azért észrevettük,...többet vártam a borostyánnyaklánctól, viszont azóta éjszakánként ismét felkel enni,...eddig kétszer, most már "csak" egyszer.Volt hogy kettő bónusz evést is beiktatott - nagy örömünkre, pedig azt hittük végre alhatunk már éjszaka - biztos utol akarja érni az Áront:-) Azért remélem nem tart sokáig.

Babaúszás

Hétfőn voltunk babaúszáson, és annyira jó volt. A fiúk nagyon ügyesek voltak, azt kérdezte az oktató hogy felkészítettük-e őket otthon, mert egyáltalán nem volt nekik furcsa a szituáció és látszott rajtuk hogy élvezik a pancsolást. Persze itthon nem csináltunk semmit előtte. Velem úszott Áron, Ferivel meg Soma. Először hason kellett őket úsztatni, utána meg háton hogy csak a fejüket fogtuk. Mondanom sem kell nekem úgy remegett a kezem, jobban izgultam mint ők:-) A végén meg leöntötték őt egy pohár vízzel gyakorolva a búvárreflexet, és előkészítették a merülést! Bevallom az úszás előtt megnézve a videókat mit csinálnak a gyerekekkel rosszul  voltam, szóval szoktatnom kell magam, de látva mennyire tetszett nekik (is) vettünk bérletet, szóval járni fogunk rendszeresen:-)

Íme pár kép:

Gurul a borul az Áron (is)

Már pár hete Áron is elkezdett nagyon mozgolódni háton. Kapálózik a kezével, és a lábait felhúzza a hasához és elborul a lendülettől oldalra, nagyon ügyes. Tisztára úgy néz ki ilyenkor az egyik lábas fehér nadrágjában mint a lólengők :-) 

Tegnap megtört a jég és akkora lendületet vett, hogy át is fordult a hasára igaz csak a nagy puha ágyon, de ezt megismételte háromszor is. Ma délelőtt pedig igaziból átfordult a játszószőnyegen egyedül, csak a keze maradt a teste alatt azt segítettem neki kivenni!!!Persze amikor már hason van kicsit emelgeti a fejét, de hamar elunja és akkor meg szenved mert úgy nem szeret és vissza kell fordítani.

Gurul a gurul a Soma

Ma a reggeli játék és nonstop kakis pelenkacsere közben (mert Áron,Soma és ismét Áron kakilt be,ahelyett hogy ezt meghagyták volna éjszakára Ferinek, na mindegy:-) nagy dolog történt: Soma átfordult hasról hátra!!!És én pont láttam, annyira örültem neki, olyan ügyes. Persze nálam csak ő lepődött meg jobban. Hihetetlen, alig 3 hónaposan,...

Pont tegnap kapták a 2. oltásukat és a doktornőnek mondtuk, hogy miket csinál már Soma, amire az volt a válasz hogy ennyi idősen ezt még nem szokták. Én meg aggódtam, hogy Áron miért van lemaradva Somától, de kiderült csak Soma tart előbbre - és itt be is fejeztem az összehasonlítgatást, mert pont ezt nem akartam sosem csinálni.

Szóval két hete olyan ügyesen és határozottan tartja a fejét, nem is bólint már le és arra is rájött hogy nem a kézfején hanem a könyökén támaszkodni kényelmesebb, sőt ha kinéz magának valamit és nem tud elmászni érte, de annyira erőlködik és kapálózik érte akkor bemérged, és el kell venni előle hogy megnyugodjon. Nagyon siet valahova a fejlődéssel, olyan kis izgága, állandóan jár kezed-lába hanyatt fekve is.

Gárdonyi Géza

Mikor a gyermek gőgicsél,
Az Isten tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet…
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?
S mint virággal az esti szél,
Az anyja vissza úgy beszél,
Oly lágyan és oly édesen…
De őt sem érti senki sem.

Hogy mit beszélnek oly sokat,
Apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok

Áronunk is beszélget!!!

Ma Áron a reggeli torna-játék közben ahogy nézte a játékait és a rácsvédőt próbálta édesen simogatni elkezdett beszélgetni hozzájuk, és hozzá teli szájjal mosolygott- ahogy mostanában szokta, ha elégedett az élettel- azt hittem megzabálom:-) Azt mondta hogy "vá", meg "ág", de jóval hangosabban mint Soma, olyan kiabálásszerűen, amin meg is lepődtem. Úgy látszik mindketten más szavakkal indulnak a beszéd világába.
Megjegyzem szerintem már tegnap este elkezdte, de Feri szerint csak kiabált, és pont nem voltunk bent hogy lássuk a mimikáját hozzá, így a mai lesz a hivatalos.

Soma beszélget, Áron mosolyog!!!

Tegnap nagy dolog történt: Soma elkezdett beszélni:-) Délután feküdtek a játszószőnyegen, Anya énekelt nekik meg beszélgettünk mellettük és egyszer csak Soma közbegügyögött hogy "eög"!Annyira édes volt úgy örültem neki és megpuszilgattam, ezért cserébe utána még kétszer megismételte. Áron meg közben folyamatosan olyan nagyokat mosolygott, mintha nevetne azon amit a tesó mondott, tündéri kismanó. Soma este előadta Ferinek is hogy mit tud, amikor beszélt hozzá elalvás előtt, csak már kiegészítette "egö"-vel is. Most eddig ez a Soma-szótár, amit azóta ügyesen gyakorolgat játék, labdázás közben. Elképzelésem sincs mit jelenthet:-)   

Játszószőnyeg

Ma felavattuk a játszószőnyeget: Áron kétszer, Soma "csak" egyszer bukta le:-) Természetesen etetés- böfiztetés után fektettem rá őket. Tudom hogy hason nem látják a játékokat, de azért fekszenek így, mert azt mondta a doki a mai kontrollon, hogy Áron legyen sokat hason, amikor ébren van, hogy erősödjön a nyakizma, mert nem tartja eléggé magát, Soma pedig így szeret - gondolom ő ezért fejlődik szépen.

Ma ismét egy újabb vélemény: nem hanyatt kell altatni a babákat, hanem oldalt, mert ha buknak álmukban így a legbiztonságosabb, ... a kórházban is ezt mondták és jött a doktornő, aki szerint hanyatt, most megint oldalt,....????

Csodálatos 6 hét

"Holiskezdjem"???Fogalmam sincs, mert annyi minden történt hogy nem tudom mindet leírni, főleg nem egyszerre:-) Először is olyan gyorsan elrepült, hihetetlen hogy már ennyi idősek a fiúk, másrészről meg néha úgy éreztem nagyon lassan ment az idő,...úgy látszik a terhesség és gyereknevelés már csak ilyen.

Imádjuk a fiúkat, nem tudunk betelni velük, minden nap egy újabb csoda és kihívás egyben. 

Evés

A legfőbb hír, hogy kizárólag anyatejet kapnak és nagyon szépen fejlődnek. Az egy hónapos kontroll szerint mindketten 1200grammot híztak a hazaérkezési súlyukhoz képest. Én megkérdeztem, hogy ez jó-e, mire a válasz az volt, hogy fele is elég lenne. Persze nagy éhenkórászok ám, nagyon sokat esznek, főleg Áron és sokkal gyorsabban is mint Soma. Ő a mi kis gyorsevőbajnokunk:-) 

A kórházban amíg nem volt tejem (hiába szopiztak) kaptak cukros vizet, mert nagyon éhesek voltam már szegénykéim és sírtak persze, és amikor már az sem volt elég akkor pár nap után tápszert is. Szerencsére Feriéknek elég jól sikerült a tejfakasztó és onnantól nem volt probléma. Igaz amikor hazajöttünk a kórházból vettünk tápszert a biztonság kedvéért, és mindig csináltuk is etetéskor hátha kell kis pótlás, de 90%-ban mindig a csapban kötött ki, mert vagy nem akarták megenni, vagy elég volt az anyatej nekik.

Ja, minden etetés előtt és után mérjük őket, és füzetben folyamatosan vezetjük ami elég macerás főleg nekik, de már megszokták, nekünk pedig könnyebb viszonyítani, hogy eleget ettek-e. Ugyanis az első hetekben még 20 perc szopizás után is úgy látszott, hogy éhesek maradtak mert folyamatosan kerestek és ették az öklüket, főleg Áron, de kiderült csak olyan erős a szopóreflexe. Ilyenkor kapja meg a cumit. 

Egy hónap képekben

Szinte hihetetlen, hogy már egy hónapja megszülettek a fiúk. Még néha most is felfoghatatlan, hogy anya vagyok. Rengeteg minden történt e rövid idő alatt, annyit nevettünk mint már nagyon rég- nagyon jópofák a gyerekek - és én sokat sírtam is - persze örömömben (mint ahogy most is:-) Már most rengeteget változtak, nőttek és már sosem lesznek ilyen picik. Egyszerűen imádom őket, ezt nem lehet elmondani, aki olyan szerencsés, hogy átélte ezt a csodát, az tudja csak. Néhány kép a rengeteg közül, ami készült róluk eddig.

Első képek egyike

Kórházban még teletubbi-ként:-)

Indulás haza, végre!!!

Otthon, édes otthon

Anyán aludni a legjobb (Soma)

Én is Anya kezében szeretek a legjobban (Áron)

Kajakómában

Elveszünk a nagy ágyban

Áron fürdés előtt már nagyon éhes,... mint mindig

Soma élvezi a fürdést (miután rájöttünk nem szereti a meleg vizet, mint a Feri:-)

A büszke szülők

Levegőzés az erkélyen

Így alszunk mi

Első séta a városban

"Szerelem"

Megérkeztek a kismanók

Holnap lesz már egy hónapja, hogy megszülettek a gyönyörű kisszerelemim, hihetetlen hogy telik az idő, és az is, hogy azóta nem írtam ide egy árva betűt sem, de pótolom ígérem.

Szóval május elsején, ahogy terveztük:-) a 37. betöltött héten (Azt mondta a doki az utolsó kontrollon amikor kérdeztem mire számítsak, mikor szülünk, hogy már nincs sok hátra. Profin csinálom, hogy idáig kihordtam őket) megszülettek a kisfiúk: 

Szente Soma 19:23-kor 2490g 51cm-rel

Szente Áron 19:24-kor 2260g 49cm-rel

Végül császármetszéssel születtek, aminek azért örültem, mert nagyon féltem a szüléstől, főleg amikor a szülőszobán hallottam hogy kiabál mellettem egy nő,...a császár is eléggé megviselt, bár nem éreztem semmit, vagyis nem fájt, csak éreztem mindent, ami nagyon furcsa volt. Az altatóorvos nézte is milyen fejeket vágok műtét közben folyamatosan kérdezgette hogy fáj?

A Feri is bent volt velem, bár majdnem lemaradt. Úgy szólt a doki hogy hol van az apuka, hívják be, mert mindjárt megvannak a gyerekek:-)Somát le sem tudta fényképezni olyan gyorsan felmutatták és már vitték is el. Utána persze ment velük fürdetésre-vizsgálatra nehogy elcseréljék őket. Én meg addig kaptam egy kis nyugtatót és el is aludtam, mert kicsit bepánikoltam a végére, úgy éreztem nem kapok levegőt, de így jó is volt, hogy bealudtam. Mire felébredtem, már toltak ki a műtőből, addigra ott voltak az Anyáék és Lala is, meg Feri a friss képekkel-videókkal a gyerekekről, én meg azt sem tudtam még mi van, csak ébredeztem, és azt is sokadszorra tudtam csak megjegyezni, hogy melyikőjük milyen súllyal és hosszal született.
Az első éjszaka mondhatni szörnyű rossz és hosszú volt az őrzőben egyedül (mert a nővérke is eltűnt pár órára) azt sem tudtam mi van a gyerekekkel, én meg szomjas voltam és fáztam és csak mozdulatlanul tudtam feküdni, semmit nem éreztem, mintha lebénultam volna. Egy doktornő odajött még este, hogy kaptak infúziót inkubátorban vannak és megfigyelik őket.  

36. heti tortúra

Tegnap megtörtént a 36. heti ultrahang is nagy nehezen, ugyanis reggel miután vártam egy órát, hogy behívjanak közölte a nővérke, hogy a kedves főorvos úr nem vizsgál meg, MENJEK át a szakrendelőbe (szintén a múltkori 30. heti ultrahangos sztori miatt) ami emberi léptékkel nincs messze, na de ennyi idős terhesen egy Mount Everest, pedig semmi emelkedő nincs benne!!!36 hetes ikerterhesen az is csoda, hogy nem szültem még meg, állni tudok és nemhogy menni, szóval rendesen kiakadtam, hogy mit képzelnek. Nem jó dolgomban én találtam ki most sem, hogy ott várakozzak a vizsgálatra,...

Mivel menni nem tudtam, gondoltam felmegyek addig NST-re elintézem azt, amíg Feri eljön értem és átvisz. Ott is vártam egy órát, de legalább mindig kedvesek és segítőkészek a szülésznők. És hihetetlenül fiatalok. Persze mondták hogy legközelebb csengessek ám ,be mert van hogy elfelejtik ám,....köszi:-) Direkt nem akartam zavarni, mert azt mondták a lenti rendelőben, hogy üljek le majd szólítanak,...mindegy. A fiúk görbéje szép lett, a vérnyomásom szerintem kicsit magas, de ezen azért nem lepődtem meg a történtek után.

Mire végeztem, már megjött a dokim, akinek elpanaszoltam, hogy jártam az ultrahanggal, és egyből intézkedett  is sűrű elnézések közepette:-) Kérdeztem, tőle, hogy mire számítsak, azt mondta már nem sok van hátra, és hogy 1.-én találkozunk legközelebb. Éljen május elseje!!Szerintem addigra én már szülni megyek, van egy olyan sejtésem.

Végül az ultrahang amit elég gyorsan lezavart (ugye most már kényszerből): most már nem forognak, mindketten koponyafekvésűek!

"A" baba Soma                 "B" baba Áron

Bpd: 99 mm                      87 mm

Ad: 88 mm                        85 mm

Fl: 69 mm                          70 mm

Súlyt nem mondott????

Placenta érettsége: II.-III. 

Ő is azon problémázott, hogy B babának, mennyivel kisebb a feje?, 1 hét múlva kontroll (igen, ha addig meg nem szülök persze). Kérdeztem, hogy a súlyuk közt is van különbség, azt mondta igen és kiviharzott a vizsgálóból. Persze a súlyuk ugye nem derült ki számomra a vizsgálatból????

Eszembe jutott Gabi barátnőm, akit minden egyes ultrahangon azzal ijesztgettek hogy mekkora különbség van a babái között és azonnal meg kell szakítani a terhességet- miért kell stresszelni szegény kismamákat?Van elég aggódnivalójuk így is. Úgy tudom, hogy fél kg különbség még elfogadott az ikrek esetében, és 3 hete pont 60 gramm volt köztük, nem hinném, hogy ilyen rohamosan megugrott volna ennyi idő alatt. 

Ami megváltozott

A terhesség alatt sok minden megváltozott, amit korábban elképzelni sem tudtam volna. Ez persze természetes, de gondoltam csokorba szedem a dolgokat. 

- Nem múlhat el nap reggeli nélkül, sőt alig várom a reggelt, mert addigra már nagyon megéhezem

- Éjszakánként is megéhezem, olyankor kekszet rágcsálok

- Szeretem a jó hideg tejet

- Szeretem a teát

- Éjszakánként sokszor felébredek, sokszor 2-3 óránként, és van hogy vissza sem alszom órákig, csak forgolódom- már ameddig tudtam:-). A legmeglepőbb az volt számomra, amikor csinálnom kellett egy teát is magamnak az éjszaka közepén - amit ugye eddig nem is szerettem - és utána tudtam csak visszaaludni. Sőt nem tudnám megmondani mikor aludtam át utoljára az éjszakát.  Ugyanakkor nem vagyok fáradt emiatt napközben, biztosan így készül már a szervezetem a szülés utáni időszakra?? 

- Mostanában húst kívánok hússal:-)

- Plusz két párnával alszom már kb. a 6. hónaptól, mert csak úgy "kényelmes"

Amiket nem szeretek:

- A fekvést, mert már sehogy sem jó, persze feküdnöm kell sokat.

- Gyomorégés, pfú de rossz- Éljen a Salvus-víz

- A várakozást főleg semmit tevéssel kombinálva (de már szinte semmit nem tudok csinálni)

- Mindentől elfáradok még a lakásban is, fél óra mozgolódás után már nem bírnak el a lábaim.

- Olyan suta vagyok, hogy mindent leejtek, leverek, kiesik a kezemből, persze lehajolni alig bírok.

- Az almát, mert már a könyökömön jön ki, hogy egész terhességem alatt csak az az egy hazai szezongyümölcs van. Legközelebb szeretnék nyáron terhes lenni!

- Kezdek már elviselhetetlenül hisztis lenni- még pár hét és Feri lassan elhagy,.... 

Most egyenlőre ennyi jutott eszembe, pedig biztos van még,...

8. hónap vége

+13 kg-nál és 96 cm pocakméretnél tartok jelenleg. Elkészült teljesen a gyerekszoba is, ami szerintem nagyon szép lett. A kis ruhák és játékok a szekrényben várják a lakókat. Azt hiszem most vagyok már nyugodt teljesen.

Első NST

Ma voltam először NST-n végre, már nagyon vártam, hogy mikor mehetek. Nem tudom miért vártam igazából, ez is egy mérföldkő volt a terhességben. Nem egy nagy élmény, főleg hogy hanyatt fektettek fél órán keresztül, és nem elég ez, mert persze közben keményedett a hasam párszor, még iszonyat melegem is volt. De nem ez a lényeg. Szerencsére nem vajúdott senki és én egyedül voltam, mert az ikreseknél ez a procedúra már a szülőszobán zajlik, mert csak ott van ikres gép:-) 

Még mielőtt bementem volna és kint vártam, hogy szólítsanak, megmondom őszintén kicsit megijedtem, ahogy hallottam az babák sírását, és elképzeltem pár héten belül én is itt fogok szülni és lesz két kisbabánk,....egyenlőre még olyan felfoghatatlannak tűnik az egész. 

A gyerekek jól viselkedtek vizsgálat közben, Áron rugdosott csak párszor, szép görbéjük lett végül. Nem úgy, mint nekem, mert kaptam keringésjavítót,...mondjuk hanyatt fekve 4,5 kg súllyal a hasamon nem csoda ha nem túl jó a keringésem. És rájöttem az alsó görbe a méhtevékenységet mutatja, ami nálam épp hogy csak kilengett még a keményedéseknél is, szóval elég messze van ez még amiket én szoktam érezni a szülési fájdalomtól,...ajjaj!

Macik

Ilyen szép képet festett Elvira a fiúknak a szobájuk falára!

Ikertulipán

33. heti ultrahang

Ma kellett visszamennem a kórházba kontrollra. Az éppen rendelő dokira megmondom őszintén kicsit kiakadtam, mert amikor a vizsgálat vége fele megkérdeztem, hogy akkor mindketten fiúk annyit mondott, hogy ő most nem látja,...????Mi az hogy nem látod, akkor nézd meg!!!(persze ezt nem mondtam neki nyilván, csak magamban dühöngtem) Egy 33 hetes ultrahangon, na nem vicceljen már??Simán nem volt éppen kedve megnézni,...kérem ez a magyar egészségügyi ellátás-óriási. 

Gabi barátnőm mondta viccesen, hogy az nem változik ám meg közben:-) Igen persze, én csak egy plusz  megerősítést vártam volna mert biztosan ugye "csak" a 22. heti genetikai ultrahangon mondták egyszer mindkettőjükre. Persze azt mondják akkor biztos, ha megszületnek,...

Szóval a méreteik: 

"A" Soma Fejfekvéses                      "B" Áron Fejfekvéses

Bpd: 84 mm                                           80 mm

Ac: 269 mm                                           275 mm

Fl: 61 mm                                              61 mm

Súly: 1860g                                           1800 g

Placenta érettsége: I.

Költözés

Ma kiköltöztünk a napaliba, mert ugye a kisszoba lesz a gyerekeké. (Megjegyzem a bútort már meghozták kb. 2 hete, de még az összeszerelésig nem jutottunk el, de haladunk végre.) Szóval Feri kihozta a nappaliba a hatalmas ágyunkat, és kb. az ötödik verzióra sikerült is egész jól elrendezni. Akkor mondtam, hogy na most menjünk házat nézni, mert ez így hosszú távon nem tudom mennyire lesz bírható, de a gyerekekért mindent.:-) Lehet nem is a lakásunk kicsi, hanem a bútoraink nagyok,... 

32. betöltött hét

Hihetetlen, hogy már itt tartunk, az egyik fordulópont volt ez számomra, hogy legalább eddig kell bent maradni a gyerekeknek. Súly: +12,5kg Pocakméret: 94cm

Ma voltam úgy néz ki utoljára a dokimnál, mert ezután már csak a kórházba kell menni hozzá NST-re, amin meg is lepődtem. Fiúkkal minden rendben van, bár azt elfejeltettem megkérdezni mekkorák most, és nem is mérte, de majd a jövő heti kontrollon kiderül. A súlygyarapodásomat elnézve biztos szépen nőnek :-)

Áron szokás szerint ismét megfordult, és fejfekvéses,....természetesen ebből én megint mit sem éreztem. Állítólag még az egyes babák sem nagyon szoktak már 30. hét után forogni,...ennek szépen ellent mond a mi fiúnk.

Magzatvíz és méhlepény rendben, a méhszáj teljesen zárt- juhúú!!

Még most is biciklin:-)

Természetesen csak a kép kedvéért, de azért ráültem az udvarban kipróbálni, hogy tudok-e még tekerni,...és nem felejtettem el.

A fényképek is elkészültek

Kismanók

Tegnapi napon két ismerősünknek is megszülettek a gyerekei: Siófokon Bianka kislánya Zara, 3600g és 53cm-rel, Budapesten Szitusék iker fiai Nimród és Botond. Ezúton is gratulálok nekik!

Kórházi nap

Tegnap az egész délelőttöt a kórházban töltöttem:-( Mondjuk én sem vagyok normális, hogy pont az influenza járvány és látogatási tilalom kellős közepén intézem, de már kíváncsi voltam nagyon a fiúk méretére.

A vérvételen kezdtem, de azt az iszonyatos hosszú várakozást és sok idős nénit-bácsit a hozzájuk tartozó szagokkal inkább nem is részletezném. Én meg a nyitott ablak alatt próbáltam friss levegőhöz jutni és arra gondolni hogy nem leszek megint beteg!!!!

Utána átmentem az ultrahangra, ahol persze a doki éppen már egy órája műtött, és a nővér még az újonnan érkezők papírját sem volt hajlandó elvenni, gondoltam leülök és várok kicsit ha már itt vagyok. (Azt azért hozzáteszem, hogy nem oda kellett volna mennem, mert ott csak 20. hétig ultrahangoznak, de a dokim direkt mondta, hogy ne hagyjam magam, mondjam meg hogy vele meg van beszélve, mert a másik ultrahang nem olyan jó és nem látszik semmi.)Nemsokára megjött a doki és kb. egy óra várakozás után a nővér nagy nehezen el is vette a papíromat, hiába akart elküldeni, mondtam mennyit vártam én már vizsgálat nélkül nem megyek haza.

A lényeg, a fiúk adatai a 30. betöltött héten:

"A" baba SOMA Fejfekvéses     "B" baba ÁRON Farfekvéses (ismét megfordult:-)

Bpd: 79 mm                                      71 mm

Ad:   69 mm                                      70 mm

Ac:   225 mm                                    245 mm

Fl:     55 mm                                      51 mm

Súly: 1210 g                                      1200 g

Placenta mellső falon (elvileg egy???bár én úgy emlékszem külön volt az elején és összenőtt)

3 hét múlva kontroll, mert súlyuk bár egyforma Áron feje kisebb. (Megjegyzem eddig is mindig kisebb volt.)

És tudtam én hogy nagyobbak már a doki 2 héttel ezelőtti körülbelüli 700-800 grammos becslésénél:-)

7. hónap vége

Statisztika: Súly: +11kg, "Derék"bőség: 92cm

Mai napon már a hetedik hónapot is betöltöttem, (bár ahogy Apa számolja még csak most kezdem, de akkor kérdem én hol marad a 9. hónap? mindegy:-) és gondoltam ennek örömére összefoglalom az elmúlt hetek eseményeit, mert nem vagyok jó blogíró és elég hektikusan vezetem csak a virtuális naplómat, most pedig van ihletem, kihasználom a helyzetet.

Közérzet-mozgás

Az hogy a szó szoros értelmében terhes vagyok, az már biztos. Vannak jobb és rosszabb napjaim, a fekvést már eléggé unom sajnos, és elkezdtem unatkozni is. Azt hiszem a legjobban a nem menést viselem rosszul, mert ugye nálunk mindig van valami program, csak most én a legtöbbről így lemaradok. Mondjuk már menni sem nagyon tudok, a tempóm és a járásom a pingvinéhez hasonlít.És ülni sem tudok már sokáig kényelmesen, szóval sok választásom nincs ugyebár, marad a jobb vagy bal oldali fekvés, néha hanyatt a fél ülő pozíció is jó.Sokszor attól félek összenyomom őket, ha rajtuk fekszem és nagyon elkezdenek mozogni.

Gyerekek

Nőnek, mint a bolondgomba, a pocakom méretéből és súlyából ítélve. Imádom nézni és érezni, ahogy mozognak odabent, néha olyanokat rúgnak, bár mostanában már inkább csak helyezkedés van, mert nem férnek már úgy el, olyankor nagyon vicces alakokat tud felvenni a hasam, nem tudom megunni a nézegetését. Anya mindig hangosan feljajong közben, pedig olyan nagyon még pont nem is látta őket mozogni. 

Ami a kevés helyett illeti odabent, Áronunk a korábban nyugisabbnak gondolt fiúnk mostanában minden ultrahangon más pozíciót vesz fel úgy hogy én közben észre sem veszem hogy teljes testtel megfordult fej-ből farfekvésesre:-)     

Készülődés

Lélekben még nem teljesen, de gyakorlatban már egész jól állunk.A rengeteg babaruha amit kaptunk kimosva és vasalva áll Anyáéknál, és arra vár, hogy meghozzák a szekrényeket és bepakoljuk. Ezúton is köszönjük szépen a sok szép ruhát és babaholmit Szilvinek, Gabinak, Erikának, Cserinek, Györgyinek, és Eszternek-Gabinak a szuper kismamaruhát. Ha minden igaz pénteken meg is kapjuk és akkor indulhat az összeszerelés, kiköltözés a nappaliba. Izgalmas lesz, nem tudom hogy fogunk elférni.

Nagyjából mindent holmit beszereztünk már a kókuszmatractól- ami nagyon jó a babák gerincének, szellőzik a bőrük stb. de amikor Feri meghozta én ráfeküdtem kipróbálni,  hát baromi kemény, mondom szegény gyerekek én jót akartam nekik fogalmam sem volt róla, hogy ez ilyen kényelmetlen, de ha nem tudják milyen a puha ágy ezt szokják meg - egészen a babahajkeféig. Kádunk van 3 is, mert kettőt kaptunk, de állvány nem volt hozzá és használtan csak káddal együtt tudtunk venni.

A kórházi csomagomat már pár hete bepakoltam, hogy megnyugodjak csak pár dolog hiányzik belőle, mert visszatérő parám sajnos, hogy korábban születnek meg a fiúk mint kellene.De tudom, hogy nem, csak félek tőle valamiért.

Érzések

Hihetetlen hullámvasút:-)egyik pillanatban úgy érzem milyen messze van még hogy megszülessenek a másikban meg attól félek hogy mindjárt megyünk szülni és még mennyi mindent kell elintézni előtte. Azért így, hogy  a terhesség legelejétől kellett sokat pihennem és nem dolgoztam lassan telik az idő. Nagyon várom már a fiúkat, kíváncsi vagyok milyenek lesznek, kire hasonlítanak- bár rájöttem az elején talán senkire- milyen lesz a karomban tartani őket- valójában el sem tudom képzelni - de kicsit félek is tőle. Nem attól hogy nem tudom ellátni őket, hanem az ismeretlentől, a szüléstől, ami csak a legutolsó pillanatban derül ki hogy természetes lesz-e vagy császár, mert annyi mindentől függ, de már beletörődtem és elfogadtam hogy a doki az adott helyzetben eldönti mi legyen és nem tudhatom előre. Bár a császárra jobban fel vagyok készülve, mert ott nekem igazából nincs dolgom, csak utána hosszabb a regenerálódás.

Most ennyi jutott eszembe, biztos kihagytam valamit azt majd pótolom.

Fényképeket később rakok fel, most itthoni pocakportfólió fotózásra készülünk.

Tavasz van, gyönyörű!!!

Szombat van, gyönyörű napsütéses idő és 15 fok. Feri elment biciklizni a tó körül, én meg csak irigykedem,...

Mivel már uncsi a jobb és bal oldalra fekvés, gondoltam beújítok és kiülök kicsit a teraszra ebben a szuper időben, így kitoltam a hintaszéket, feltettem a napszemüvegem és hintázás-olvasás közben élveztem a délutáni madárcsicsergést:-)

Napsütés, nyugalom, boldogság

És este Bödőcs Tibor estje- már nagyon várom! móka-kacagás

6. hónap vége

Így nézek ki most +8kg-al és 90-es derékmérettel:-)

Gabi babái

Tegnap kaptam a jó hírt, hogy megszülettek Gabi barátnőm ikrei, Teo 2910g 50cm, és Mira 3420g 52cm-rel. Nagyon vártam már mert az utóbbi hetekben nem volt semmi hír róluk!Szép nagy babákat nevelgetett, bár a pocakméretéből ítélve lehetett sejteni:-)Alig várom, hogy láthassam őket!

Apasági nyilatkozat

A mai naptól Feri hivatalosan is nevükre vette a gyerekeket:-) ugyanis mivel nem vagyunk összeházasodva, ezért kellett egy nyilatkozatot tenni, hogy elismeri az apaságot.

Komolyan mondom én ettől olyan boldog lettem miután kijöttünk, mintha csak az esküvőnkről léptem volna ki a polgármesteri hivatalból. Nem tudom megmagyarázni miért, de nagyon feldobott az érzés, és mondtam Ferinek, hogy nem is kell hogy összeházasodjunk, mert ez nekem akkor ott felért egy esküvővel.

Istenhegyi Géndiagnosztika betöltött 22. hét

Sokat gondolkoztunk hogy hova is menjünk vagy menjünk-e 4D-s ultrahangra, míg végül úgy döntöttünk a "mozizásnál" fontosabb, ha genetikailag nézik meg a babákat hogy minden rendben van-e velük, mi is sokkal nyugodtabbak leszünk, így a legjobb választásnak az Istenhegyi Géndiagnosztika tűnt. Utólag be is igazolódott a feltevésünk, mert tetőtől-talpig lemérték őket, még a szívben a véráramlást is megnézték. Igaz, hogy én azt hittem ezen kívül 4D-ben is láthatjuk őket. Sajnos csak egyiküket mutatta a doki pár másodpercig és róla kaptunk is fényképet, mert szerinte a másik baba nem úgy feküdt hogy lehessen látni, szerintem azért lehetett volna :-(

A lényeg, hogy mindenük rendben szépen fejlődik és szinte teljesen egyformák. Főként hogy mindkettő kisfiú, most már tutira kiderült. És állítólag ők sosem tudtak helyet cserélni korábban sem, tehát ha ezt tudom, akkor már múltkor is biztos lett volna hogy mindegyikük fiú.

Íme a gyerekek adatai:

"A" baba Súlya: 479 g                                               "B" baba Súlya: 495 g

Fejátmérő BPD: 58mm                                             BPD: 53,7 mm

Fejkörfogat HC: 207,5mm                                        HC: 199,2 mm

Haskörfogat AC: 171,3 mm                                      AC: 174,9 mm

Combcsonthossz FL: 37,2 mm                                  FL: 38,4 mm

Placenta: Mellsőfali                                                   Mellsőfali

Magzatvíz mennyisége: Átlagos                                 Átlagos

Biometriai adatok alapján a terhesség 22 hét+2 napnak felel meg.

5. hónap vége