Gárdonyi Géza

Mikor a gyermek gőgicsél,
Az Isten tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet…
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?
S mint virággal az esti szél,
Az anyja vissza úgy beszél,
Oly lágyan és oly édesen…
De őt sem érti senki sem.

Hogy mit beszélnek oly sokat,
Apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok

Áronunk is beszélget!!!

Ma Áron a reggeli torna-játék közben ahogy nézte a játékait és a rácsvédőt próbálta édesen simogatni elkezdett beszélgetni hozzájuk, és hozzá teli szájjal mosolygott- ahogy mostanában szokta, ha elégedett az élettel- azt hittem megzabálom:-) Azt mondta hogy "vá", meg "ág", de jóval hangosabban mint Soma, olyan kiabálásszerűen, amin meg is lepődtem. Úgy látszik mindketten más szavakkal indulnak a beszéd világába.
Megjegyzem szerintem már tegnap este elkezdte, de Feri szerint csak kiabált, és pont nem voltunk bent hogy lássuk a mimikáját hozzá, így a mai lesz a hivatalos.

Soma beszélget, Áron mosolyog!!!

Tegnap nagy dolog történt: Soma elkezdett beszélni:-) Délután feküdtek a játszószőnyegen, Anya énekelt nekik meg beszélgettünk mellettük és egyszer csak Soma közbegügyögött hogy "eög"!Annyira édes volt úgy örültem neki és megpuszilgattam, ezért cserébe utána még kétszer megismételte. Áron meg közben folyamatosan olyan nagyokat mosolygott, mintha nevetne azon amit a tesó mondott, tündéri kismanó. Soma este előadta Ferinek is hogy mit tud, amikor beszélt hozzá elalvás előtt, csak már kiegészítette "egö"-vel is. Most eddig ez a Soma-szótár, amit azóta ügyesen gyakorolgat játék, labdázás közben. Elképzelésem sincs mit jelenthet:-)   

Játszószőnyeg

Ma felavattuk a játszószőnyeget: Áron kétszer, Soma "csak" egyszer bukta le:-) Természetesen etetés- böfiztetés után fektettem rá őket. Tudom hogy hason nem látják a játékokat, de azért fekszenek így, mert azt mondta a doki a mai kontrollon, hogy Áron legyen sokat hason, amikor ébren van, hogy erősödjön a nyakizma, mert nem tartja eléggé magát, Soma pedig így szeret - gondolom ő ezért fejlődik szépen.

Ma ismét egy újabb vélemény: nem hanyatt kell altatni a babákat, hanem oldalt, mert ha buknak álmukban így a legbiztonságosabb, ... a kórházban is ezt mondták és jött a doktornő, aki szerint hanyatt, most megint oldalt,....????

Csodálatos 6 hét

"Holiskezdjem"???Fogalmam sincs, mert annyi minden történt hogy nem tudom mindet leírni, főleg nem egyszerre:-) Először is olyan gyorsan elrepült, hihetetlen hogy már ennyi idősek a fiúk, másrészről meg néha úgy éreztem nagyon lassan ment az idő,...úgy látszik a terhesség és gyereknevelés már csak ilyen.

Imádjuk a fiúkat, nem tudunk betelni velük, minden nap egy újabb csoda és kihívás egyben. 

Evés

A legfőbb hír, hogy kizárólag anyatejet kapnak és nagyon szépen fejlődnek. Az egy hónapos kontroll szerint mindketten 1200grammot híztak a hazaérkezési súlyukhoz képest. Én megkérdeztem, hogy ez jó-e, mire a válasz az volt, hogy fele is elég lenne. Persze nagy éhenkórászok ám, nagyon sokat esznek, főleg Áron és sokkal gyorsabban is mint Soma. Ő a mi kis gyorsevőbajnokunk:-) 

A kórházban amíg nem volt tejem (hiába szopiztak) kaptak cukros vizet, mert nagyon éhesek voltam már szegénykéim és sírtak persze, és amikor már az sem volt elég akkor pár nap után tápszert is. Szerencsére Feriéknek elég jól sikerült a tejfakasztó és onnantól nem volt probléma. Igaz amikor hazajöttünk a kórházból vettünk tápszert a biztonság kedvéért, és mindig csináltuk is etetéskor hátha kell kis pótlás, de 90%-ban mindig a csapban kötött ki, mert vagy nem akarták megenni, vagy elég volt az anyatej nekik.

Ja, minden etetés előtt és után mérjük őket, és füzetben folyamatosan vezetjük ami elég macerás főleg nekik, de már megszokták, nekünk pedig könnyebb viszonyítani, hogy eleget ettek-e. Ugyanis az első hetekben még 20 perc szopizás után is úgy látszott, hogy éhesek maradtak mert folyamatosan kerestek és ették az öklüket, főleg Áron, de kiderült csak olyan erős a szopóreflexe. Ilyenkor kapja meg a cumit. 

Egy hónap képekben

Szinte hihetetlen, hogy már egy hónapja megszülettek a fiúk. Még néha most is felfoghatatlan, hogy anya vagyok. Rengeteg minden történt e rövid idő alatt, annyit nevettünk mint már nagyon rég- nagyon jópofák a gyerekek - és én sokat sírtam is - persze örömömben (mint ahogy most is:-) Már most rengeteget változtak, nőttek és már sosem lesznek ilyen picik. Egyszerűen imádom őket, ezt nem lehet elmondani, aki olyan szerencsés, hogy átélte ezt a csodát, az tudja csak. Néhány kép a rengeteg közül, ami készült róluk eddig.

Első képek egyike

Kórházban még teletubbi-ként:-)

Indulás haza, végre!!!

Otthon, édes otthon

Anyán aludni a legjobb (Soma)

Én is Anya kezében szeretek a legjobban (Áron)

Kajakómában

Elveszünk a nagy ágyban

Áron fürdés előtt már nagyon éhes,... mint mindig

Soma élvezi a fürdést (miután rájöttünk nem szereti a meleg vizet, mint a Feri:-)

A büszke szülők

Levegőzés az erkélyen

Így alszunk mi

Első séta a városban

"Szerelem"