Ma voltunk utoljára Tapolcán kontrollon és vegyes érzéseim vannak. Azon gondolkoztam mit is kell ilyenkor mondani a dokinak, hogyan kell elbúcsúzni, (mégiscsak annyit jártunk oda) természetesen a „Köszönjük szépen a segítséget!” bűvös mondaton kívül, de más nem igazán jutott eszembe, végül ennyiben maradtunk.
Azon azért nagyon meglepődtem, hogy ha nem kérdezek rá, hogy esetleg tudják-e mi volt az oka, hogy eddig nem sikerült akkor a doki meg sem említi a dolgot???Persze örülök hogy ezen már nem kell gondolkozni, de azért csak szeretném én is tudni, hogy miért kellett idáig várni, mégis nekünk kellett átélni ezt az egész bizonytalan várakozást és végigcsinálni a számtalan vizsgálatot és kezelést. Ők ezek szerint nem így gondolkoznak, vagy más a protokoll, de a kérdésemre végül választ kaptam.
Örülök, hogy nem kell már menni, mert ez azt jelenti, hogy minden rendben van, de furcsa is lesz kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése