Drága férfi családtagjaimnak írom ezt a bejegyzést, akik még nem tapasztalták milyenek is valójában a terhes nők,vagyis jelen esetben én. Még Feri is csak most kezdi kapizsgálni, de legalább már kezdi. Szegényt edzem rendesen, lassan már nem lepődik meg semmin. :-)
Szóval az a tény, hogy valaki gyereket vár igazán örömteli és leírhatatlanul csodás érzés, de ennek ellenére nem csupa öröm-boldogság és rózsaszín köd.
Előfordul, hogy percről-percre más ételt kíván az ember lánya - ha éppen valamit enne az émelygések között - édesre sósat, arra pedig savanyút és megint édeset, utána pedig inkább mégsem éhes.
A hangulatunk teljesen hullámzó, nevetünk aztán meg sírunk akár perceken belül mindegyiket.
És persze hihetetlenül boldogok vagyunk, ugyanakkor pedig aggódunk is hogy minden rendben van-e a babáinkkal.
Egyszóval „dilisek” vagyunk, de a szó jó értelmében, és nem kell minket megérteni, csak elfogadni és tolerálni (már csak pár hónapig tart)!
Igen igen, és mindent elfelejtünk, és félbehagyunk, és nem emlákszünk... És szülés után sem változik. :-) Vagy csak nálam nem?
VálaszTörlésKoszonjuk szepen a felvilagositast Nikike! Azert mindent ne fogj majd a terhessegedre...
VálaszTörlés