Tekeredik a rétes.....

Szeretett nagymamám sütött nekünk rétest mindig isteni rétest. Ma is emlékszem, ahogy a konyhában figyeltem a padról hogyan dagasztja és nyújtja hatalmas asztalméretűre a hártyavékony tésztát szakadás nélkül természetesen, és olyan könnyűnek tűnt. Egy ideje elhatároztam, hogy megtanulom tőle a fortélyait, de sajnos már nem tudta átadni a tudását nekem.

Anyával a hétvégén aztán úgy döntöttünk nekivágunk annak, amit csak gyakorlott háziasszonyoknak ajánlanak - az igazi házi nyújtott rétesnek. Szerencsére Ágnes jött segíteni nekünk, aki a tésztát meggyúrta "röpke" 1,2 óra alatt,...nem tudom mire jutottunk volna nélküle, csak sejtem:-) Utána következett a tészta kinyújtása. Én bevallom az elsőt csak néztem és távolról szurkoltam, azt sem tudtam hogy álljak neki, csak a töltetlék szóráskor csatlakoztam be. A többiben már tényleg aktív résztvevő voltam, és egész jól is ment, bár nem tudom a tésztánk volt túl kicsi, vagy az asztal volt túl nagy, de annyira nem akarta beteríteni az egészet.  A végeredmény a lényeg: a rétesek nagyon finomak lettek. Készült: túrós, meggyes-darás, meggyes-mákos, káposztás,  krumplis, és almás-darás.

Szerintem a mama is büszke ránk:-)